Mielőtt megmutatnám, hogy sikerült a tegnapi szappankám, lássuk, mit találhatunk a neten erről a bizonyos virágvízről. A talált recepteket csak útmutatóul használtam, végül is úgy sem lehet egészen pontosan tudni, milyen volt eredetileg, majd átformáltam a saját ízlésem szerint. A történelmi áttekintése olyan szépen össze van szedve a Wikipédián, hogy nem is látom értelmét az átírogatásnak, ide másolom nektek (azért egy picit rövidítem):
A királynévíz vagy magyar víz volt az első európai alkohol bázisú parfüm és orvosság. Megjelenése a 14. század végéhez köthető. A legenda szerint a parfüm Erzsébet magyar királyné parancsára készült el. A recept dokumentálása a 17. század közepére tehető, így az összetevők és azok aránya az évszázadok alatt elhomályosodott. A kérdéses királyné Plast Erzsébet (1305-1380) lehetett, bár a legenda egyes elemei nem illenek bele az ő életútjába. Az valószínűtlen, hogy a magyar Szent Erzsébet (1207-1231) volt, mert korábban élt, mint azt a legenda mondja, továbbá ő nem is volt igazi királyné.
A legősibb recept szerint úgy készült, hogy friss rozmaringot (és valószínűleg kakukkfüvet) erős szesszel (borpárlattal) desztilláltak. Későbbi változatokba már levendula, menta, zsálya, majoránna, kosztusz, narancsolaj és citrom is került.
A királynévíz évszázadokon át ismert volt egész Európa területén egészen a 18. századig, a kölnivíz megjelenéséig. A királynévíz – más növényi olajokhoz hasonlóan – nem csak illatosításra volt alkalmas, hanem a gyógyászatban mint orvosságot is használták. Az akkori orvosi receptek mind szájon át, mind külsőleg történő alkalmazását (mosakodás) javasolták.
És most térjünk vissza a matyó-szappanhoz.
Mint már említettem, 100% olívából készült, az ilyen szappanokba mindig teszek adalékokat, hogy jobb legyen az állaguk és a habzásuk. Ebben is van só, cukor, laktát, citrát és a királynévíz miatt acetát is. A színezékeket már felsoroltam a tegnapi bejegyzésemben. A minták elkészítéséhez csőrös flakonokat használtam, a képen már a munka végén beáztatott edények láthatók, a színek még így is csodásak (jó, hát kívülről kicsi ilyen-olyan maszatosak, de már a fülem is szappanos lett a végére):
A kész szappant még sütőzés előtt is lefotóztam (párszor), íme a képek mielőtt az elválasztók a helyükre kerültek volna:
Azért a készítés során volt egy kis malőr, mert pont mikor végeztem a mintákkal, a massza közepébe bepottyantottam a pálcikám törléséhez használt papírtörlőt (egy picit kuszábban állnak ott a virágaim, de végül is nem fulladt drámába az eset).
Az elválasztók behelyezése után a sütőbe került, jól átgélesedett. Ma reggelre teljesen kihűlt, jó kemény szappanok lettek, nagyon könnyen ki tudtam venni a formából. Itt egy kép a kész szappanról, elválasztókkal:
és miután kihúzkodtam a plexi lapokat:
Sajnos a fekete színem egy kicsit kivilágosodott, igaz nem is akartam nagyon sok szénport tenni, bele, mert akkor a használatnál nagyon fekete levet ereszt. A benne lévő sok só is világosítja kissé.
Végül itt van néhány fotó, aminek a hátterét egy, az édesanyám által hímzett mellény szolgáltatja:
Sajnos a kipróbálásukra még jó sokat kell várni. Remélem nem száll el addig az illatuk, mert most nagyon finom: menta, indiai citromfű, zsálya, geránium és dupla adag rozmaring került bele.
